Balázs Béla: Ti
Hiába küldtelek, hiába mentél,
el nem kerüllek, szűkek a falak.
Én találkozom néha asszonyokkal,
Akik hozzád hasonlítanak.
És tudom már, hogy többen vagytok.
Dacos közönnyel mentek el mellettem
S ha én elétek állok hirtelen,
Hogy döbbenve megismerjük egymást,
Ti végigmértek gúnyos-hidegen.
De azért szomorúak vagytok.
Vagytok testvérek? Vagy talán egy
Rejtett királynő udvarhölgyei?
Küldött utánnam, lobbanó lidércek,
Az életködben megtéveszteni? –
De végül hozzája vezettek?
Szerelmem örökegy s ti jöttök mentek,
Egy messzi fényt ver rám a szemetek;
Egy messzi fény fáj, hogyha rámtaláltok,
A csókomat halványan tűritek
S egymásra emlékeztek titkon.
मैंने बेकार ही भेजा तुम्हें , तुम बेकार में ही गए,
मैं तुमसे बच नहीं सकता, दीवारें संकरी हैं।
मैं कभी-कभी औरतों से मिलता हूँ
जो तुम्हारे जैसी दीखती हैं.
और जानता हूँ मैं , कि तुम जैसी और भी हैं
तुम ग़मगीन बेरुखी के साथ मेरे नज़दीक से गुज़रे
और अगर मैं अचानक तुम्हारे सामने आ जाऊँ ,
एक दूसरे को हैरानी से जानने के लिए,
तुमने मुझे उपहास और उदासीनता से देखा।
लेकिन इसीलिए तुम दुखी हो।
क्या तुम मेरी बहिने हो ? या शायद एक
गुमनाम रानी की कनीज़ें ?
मेरे पीछे भेजी गयी , भड़कता क्रोध,
जीवन के कोहरे में धोखा ? –
लेकिन आख़िरकार क्या तुम उस तक पहुंचे ?
मेरा प्रेम सदाबहार है और तुम आते रहे , जाते रहे
दूर से तुम्हारी आँखें मुझ पे रौशनी बिखेरती है ;
दूर की रोशनी देती है दर्द , और तुम गर मुझे पा जाओ
तुम मुश्किल से ही मेरा चुम्बन बर्दाश्त कर पाते हो
और उन्होंने गुप्त रूप से एक दूसरे को याद किया।
No comments:
Post a Comment