अभिशाप
मर जाओ यार !
ज़मीन पर गिरा दो
आपकी आत्मा को !
उखाड़ फैंको शैतान को
अपने दिल से ,
उड़ाओ इसे नीचे
ख़ुद अपने दिल के !
दुनियादार बनो!
माँस और सड़ा हुआ माँस,
जिसमें मिट्टी सड़ती है मिट्टी
और सड़ती है
ज़मीन ।
मेरे दाँतों से फिसली
मेरे दाँतों से फिसली गई औरत
चटकती हुई , जब धोया उन्हें मैंने
यह सौंदर्यशास्त्र नहीं
मैं कहता हूँ उस गंध में
और ये प्रेम भी नहीं।
वापसी , अगर नहीं ..
आऊँगा मैं वापिस , गर
मुझे बताया नहीं वक़्त रहते .
मैं जिंदा हूँ भी और नहीं भी.
बिखरा हुआ है इंसान ,
कितने : तबाही और
तबाह होने वाले हिस्से ।
उस तरफ़ और फिर वापिस .
खींच रहा है धागा.
टूट गयी है नस।
फैसला कर लिया ,
क्योंकि
उसने फैसला कर लिया क्योंकि
फैसला करना पड़ा - कहा था
उसने - वह करता नहीं प्रेम .
आज ही से। और कल से भी नहीं.
ढूँढ रहा है किसी को सड़क पर
जो करता है हिंसा उसके साथ
देता है धक्का दीवार की तरफ़,
करता है उसके पैरों को लात मारकर अलग
जहां कल कुत्ते के साथ.
उसने फैसला लिया , क्योंकि उसे लेना ही था
प्रेम नहीं करता,
सड़क पर चलता है ऐसे
डिस्काउंट स्टोर के सामने ,
चलते हैं जैसे बूढ़े
लोग। .
मेरी नाक तक
पहले मेरी नाक तक
मेरी उंगलियाँ
बाद में मुँह में, औरत
तभी घूम पड़ती है ,
खिड़की भाप से भरी है ।
इसमें यही बचा है,
किसको भाप, किसको ज़हर।
मालूम नहीं था कि मुझे इसे खींचना चाहिए
वसंत तक , या अभी
इसे सर्दियों में
ख़त्म कर दूँ।
कैसी ज़िंदगी
ज़िंदा रहें या नहीं।
पानी में मछलियाँ
रहती हैं तैरती।
क्या तुम मुझसे प्रेम करते हो?
क्या तुम मुझसे प्रेम करते हो?
नहीं।
और यह तुम्हारे लिए अच्छा भी नहीं है.
मेरे पास बुढ़ापा
तुम्हारे पास बच्चें। .
जिन्हें पिता की ज़रूरत नहीं
और माँ मैं बनूँगा नहीं .
क्या तुम मुझसे प्रेम करते हो?
नहीं।
और नहीं, हाँ
बस नहीं।
NEM TUDOK
Fogat mos,
vérzik,
biztos az ínye, hogy
sorvad éppen,
vagy már
elsorvadt régen,
tükörbe néz,
ki van ott,
egy ember, aki
alig látszik
a rossz fényben,
valakit hívni kéne,
gondolja, s hogy nem,
nem tudok szeretni,
ezt hozták ajándékba,
szülinapja volt,
a rokonok, a barátok,
vagy az eltelt évek.
Nap kezdődik,
ahogyan mindig,
ruha rajta, nem
őrült,
hogy meztelen
menjen ki,
a telefonra néz,
már mindenki ébren,
üzeneteket küldenek
a virtuális térben,
csak ő kószál
magában, szeretlek,
valaki írta vagy
ő írta magának,
szeretlek, ezt kell
írni,
holott pont nem.
Nem tudok szeretni,
gondolta, mikor
a többiekkel ebédelt.
Hová menjek, kérdi
az esemes, napi
rutin, eleme,
mert meg akarja élni,
hogy pont ő kell,
s honnan vegyen egy
ilyen nőt vagy
férfit,
címet ad, oda,
s hogy akkor
elkezdődik mégis,
a nap, s hogy
azt teszi, hogy
olyan,
mintha, holott nem,
csak a mechanizmust
ismeri, teszi, ahogy
kell,
rálát magára, hogy
ennyi a szerelem,
fizikai mozgás és
úgy néz ki minden,
ahogyan kell,
csak épp szeretni,
de talán nem is kell.
Este van, mindegy,
milyen évszak, nincs
jelentése, hogy ősz,
ráadásul objektíve
a csillagok állása
szerint,
beköszöntött, s ez
máskor jelenthetett
valamit, de most nem,
nincs az elmúláshoz,
netán, hogy véges,
amiről azt hitte
lehetne végtelen,
hisz minden épp
úgy múlik,
ahogy nyáron
vagy télen.
Paplan alá bújik,
meleg van és az
a szag, amit
csak azok szeretnek,
akik szeretik,
nem mosott fogat,
mindegy, gondolja,
az ágyékához nyúl,
nedves, aztán a
szemét
törli, abba alszom
bele, gondolja,
hogy nem,
ma már nem kell
sehová menni,
a paplan alatt
egyedül
kell csak
nemszeretni.
See translation
All
reactions:
336336
ÉLETÚT
Tíz éves és nem kedves,
húsz éves és szép sem lett.
Harminc és még nem vitéz,
negyven, s agya mit sem ér,
ötven, és koldus szegény,
hatvan s nincs benne erény.
Ez az ember mit remél?
Eltékozolt sok-sok év,
hetven lesz, s már nincs remény.
CSELEKEDJ
Lám a madarak reggel,
énekelni kezdnek,
éppen azt csinálják,
mire teremtve lettek.
A nap és a hold,
s a fényes csillagok
úgy járnak az égen,
ahogy nekik kell.
Minden mögött ott
a teremtő rend.
Emlékezz, hát ember,
te mire lettél
teremtve!
Hogy szívedbe az ő
szíve van lehelve,
hogy a te képed,
mint az övé olyan
lett.
Nyelvedre nyelvet
tett,
mondhatsz butát
s mondhatsz bölcset.
Akaratot kent a
lelkedbe,
hogy mindenben,
te választasz, te
döntesz,
hogy tehetsz, ha
tenned kell,
s hogy rajtad szárad,
ha nem teszel.
Tunyává hát ne tedd
a testet és a lelket,
őrizd meg elevennek.
Se fektedben, se
keltedben,
nem lehetsz
haszontalan,
cselekedj szüntelen,
bár gond gondot szül,
de gondok nélkül
senki nem lehet
gondtalan.
See translation
All
reactions:
363363
AZ ATYA
Ki vagyok én -
kérdeztem az apám,
ott feküdt a
sezlonon,
erősen markolta a
hasát,
este hat és már,
teleitta magát.
Ki vagyok - kérdem,
mégiscsak ő az apám
-,
hogyan lettem,
hogyan születik egy
isten.
A sezlon mellett
álltam,
csak mi voltunk
a konyhában ketten,
a gázon lábas,
a kenyér kibontva
a szekrényen,
így él az isten,
ha már mindennel
készen,
földel, bolygókkal,
velem,
s a mindenséggel.
Miből lettem - újra
kérdem,
s ő előre dőlt
fölé a kőnek,
alá az égnek.
Valamit morgott: az
anyád,
aztán torokból
spriccelve hányt,
sárgára festette
a lavór falát.
Hegyek nőttek fönt,
s alul habos tenger,
a víznyelvek között
fuldokolt néhány
ember.
Mindegy mit csinálok
-
morgott a szezlonon
fekve -
köpök vagy hányok,
rögtön teremtek egy
világot.
Köhögött és tovább
mondta
olyan szavakat,
melyek
a kezdetben vannak,
aztán mindig lesznek,
hogy engem úgy kevert
vízből és sárból,
a szájamba meg lelket
köpött,
és én élni kezdtem.
Szóval homok vagyok
és nyál -
mondta, ha eső zúg,
elmos az ár,
s ha nem esik porrá
szárít a nyár,
mert én több vagyok
mint ő,
nekem jár a halál -
ezt gondolta nekem
pluszba,
mert unta már,
hogy minden megmarad,
amit kitalál.
See translation
All
reactions:
220220
AMIKOR NEM SZERET
Olyan már van, aki
nem szeret,
mérget fecskendez a
vérembe,
s úgy dől be az
ágyba, mint akit éppen
most feszítenek
keresztre - mondtam,
de tovább nem jutott
a vers,
hisz nem szeretett, s
ki tud arról
verset írni, ami
tényleg van.
Ültem a telefon
előtt, vártam
valami üzenetet.
Külföldön voltam
vagy otthon: nem.
Szép táj, fontos
műemlék, de így
semmi semmit nem ér.
Elgondolni egy csomó
régi életet,
hogy nekik mennyivel
jobb
vagy rosszabb
lehetett. De semmilyen
élet nem érdekel, ha
a magamét vesztem el.
Szeress - mondom egy
technikai
eszköznek. A hangom
átmegy,
de vissza nem hoz
semmit, egy
régi vers jut
eszembe, hogy visszhang,
de az, hogy szeretsz,
nem zaj.
Egy archeológust
látok, amint földmélyi
rétegekbe ás és
valamit talál,
Örül neki, én nem
örülnék a helyében.
Minden csak akkor él,
ha élek.
A kápolna falán halottak.
Feltámadás egy óriási
képen,
angyalok cipekednek
föl, ördögök
szállítanak a mélybe.
Lent lobog
a pokol tüze, fent
bárgyú szentek
koronázzák épp a
szüzet.
Ugyan - mondom
magamban -, porból
csak por lesz,
csontból csak csont,
a kápolnán valaki
átoson, teremőr,
nem túlvilági lény,
lámpát
kapcsol, viszi el a
fényt,
mikor én már a
szentély előtt térdelek,
átokra mormolok imát
imára átkot,
segíts nekem, vagy
legalább szeress,
de kint este, és bent
is
mindent leken a
sötét,
nem lát, akit nem
látok,
nem ismer fel, akit
nem ismerek.
See translation
All
reactions:
367Köves Mári and 366 others
ELSZAKADÁS
Ketyeg benne a
biológiai óra,
hogy neki mást kell
tenni,
még ma szerezni egy
megbízható férjet,
akivel normálisan
zajlik az élet,
gyerek és lakás, meg
annyi más, közös
nyarak,
egy-két érdekes
utazás.
Benne ketyeg az óra,
bennem robban a
bomba,
s minden, amit szeret
bennem
holnap már széthull
darabokra.
Az arc, a kéz a belső
szervek,
mint a lopott holmi,
amit
a bűnözők
szétszereltek.
Szeretem, szeret és hiába,
figyelni kell egy
csomó másra,
S ha az érzés utat
enged,
valami érdek fellép
az érzés ellen.
Pedig ezt ő sem
érezte még,
de felnőtt ember, s
ki tudja
mondani, hogy elég.
Nem viselkedhet úgy,
mint egy kamasz,
aki nem is érti, hogy
mi lesz
és mi van.
Csak ájul bele a
másik testbe,
azt hiszi minden
addig tart,
amíg tart a kedve.
See translation
All
reactions:
500500
STRAND
Éreztem a gyerekek szagát,
ahogy száradnak a napon.
Érzed,
szaga van a múltnak.
Kérdeztem, de egyedül.
Egyedül voltam.
Azok a gyerekek,
az a szag,
az az anyuka
nem volt már,
csak a múltban.
EGYEDÜL
Egyedül lenni, mint
templomban az egér.
Fogat rágni és
könyörögni valamiért.
Adj nekem, adj nekem,
de nem ad senki sem.
Ott állsz az ablakban,
a saját árnyékodban,
ott állsz, de nem dobnak,
se vacsorát, se garast.
Egyedül lenni, mint
templomban az egér.
Könyörögni vagy
zúgolódni valamiért,
de nincs válasz,
csak a híveknek
mutogatja magát
egy rohadt nagy bálvány,
vagy egy kicsike isten.
Templomban egyedül,
ki segít és kinek.
Egyik sem én vagyok,
szemét kis játszma ez,
koldusbotra jutni
egyenest így lehet.
És én pont oda,
pont oda jutottam.
Templomban kisegér,
előttem pap,
körülöttem egy
csomó ember.
Ez van, ezt hinni
sem kell,
fölöttem talán isten,
csak én vagyok,
csak én vagyok,
annyira itt lent.
KILENC ÓRA NEGYVEN
Megnevez, karjába vesz,
felnevel,
aztán ott felejt,
rosszabb, ha direkt,
de az sem jó, ha véletlen,
ahol nincs meleg paplan,
sem hideg vermek,
ahol nem simogatnak,
de nem is vernek,
ahol anya tejet nem tölt,
apa kenyeret nem szel,
ahol mások döntik el,
hogy kilenc óra negyventől
nem leszel.
NEM SZERETTE
Nem szerette,
de megtartotta,
hogy legyen kinek
éjjel, részegen
írni esemest,
hogy szeretlek,
holott nem.
A nő észrevette,
villant a telefon,
még nem aludt,
ellenőrizte, csak a
férje.
Örült neki,
írta, hogy én is
vagy én sem,
tudod, a gyerekek
meg a férjem.
Betartja a határokat
egy
esemesnél nem lépne
soha jobban félre.
A férfi hol itt,
hol ott hevert,
mellette is volt
valaki,
feleség, szerető,
gyerek.
Forgott az ágyban.
Mennyire kivert,
gondolta, megesett
magán a szíve,
belőlem minden
érzelmet az élet.
See translation
All
reactions:
757Köves Mári and 756 others
Meeta Gupta, 9839472954
Image by vikki bilan from Pixabay
No comments:
Post a Comment