Balázs Béla: Kilencet ütött az óra
Kilencet ütött az óra. Este van.
Meghajlik a lelkem kelyhe fáradtan
Szín és fény töltötte váltig
Napkeltétől napnyugtáig.
Tele van.
Babrál, hullajt, búcsúdalt búg részegen.
Ne adjatok ma már semmit énnekem.
Ami fájt és ami kérdett:
Meseképeskönyv az élet.
Szememmel a messzeséget
Keresem.
A te szemed szomorodik, hidegül.
Mért veszed ki kezedet a kezembül?
Fáradt, fáradt kincses lelkem
Miért hagytok most mind engem
Egyedül?
घड़ी में नौ बज गये और शाम हो गई
मेरी रूह की प्याली थककर झुक गयी
यह रंग और रोशनी से भरी हुई
सूर्योदय से सूर्यास्त तक रही
भरी हुई
नशे में बड़बड़ाते , चिल्लाते , विदाई गीत गुनगुनाना
तुम , आज मुझे कुछ मत, कुछ मत देना
क्या दुख था और क्या पूछ रहे आप है :
जीवन एक कहानी की किताब है.
अपनी आँखों से इस दूरी को
मुझे है ढूंढना ।
ठंडी और और उदास है तुम्हारी आँख
क्यों छुड़ाते हो अपने हाथ से मेरा हाथ ?
बेशक़ीमती रूह मेरी , थकी बहुत थकी रे
क्यों छोड़ दिया मुझको तुम सभी ने
तनहा आज ?
No comments:
Post a Comment