Sunday, September 20, 2020

तीन वरदान - A három kivánság ( हंगेरियन लोक कथा का हिन्दी अनुवाद )


 A három kivánság



  Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember s a felesége. Fiatalok voltak mind a ketten, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek.   Egyszer egy este az asszony tüzet rak. Gondolja magában, mire az ura hazajön, főz valami vacsorát. Még a víz jóformán fel sem forrott, jön haza az ember, s mondja az asszonynak nagy örömmel: - Hej, feleség, ha tudnád, mi történt! Vége a nagy szegénységnek, lesz ezután mindenünk, amit szemünk-szánk kíván.   - Ugyan ne tréfáljon kend - mondta az asszony -, talán bizony kincset talált?   - Meghiszem azt! Hallgass csak ide. Amint jövök ki az erdőből, mit látok az út közepén? Belerekedt a sárba egy kis aranyos kocsi, a kocsi előtt négy szép fekete kutya befogva. A kocsiban olyan szép asszony ült, amilyet világéletemben nem láttam. Biztosan tündér lehetett. Mondja nekem: “Te jó ember, segíts ki a sárból, bizony nem bánod meg.” Gondoltam magamban, hogy bizony jólesnék, ha segítene a szegénységünkön, és segítettem, hogy a kutyák kihúzzák a sárból. Kérdi az asszony, hogy házas vagyok-e. Mondom neki, hogy igen. Kérdi, hogy gazdagok vagyunk-e. Mondom neki, hogy bizony szegények vagyunk, mint a templom egere. Azt mondja: “No, ezen segíthetünk. Mondd meg a feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, teljesülni fog a kívánsága.” Azzal elment, mint a szél.   - Ugyan rászedte kendet!   - Majd meglátjuk. Próbálj csak valamit kívánni, édes feleségem!   Erre az asszony hamarjában kimondta:   - Bárcsak volna egy kolbászunk. Ezen a jó parázson hamar megsülne.   Alig mondta ki, már le is szállt a kéményből egy lábas, benne akkora kolbász, hogy akár kertet lehetett volna keríteni vele.   - Látod, hogy igazam volt - mondta a szegény ember -, hanem most már valami okosabbat kívánjunk. Két tinót, két lovat, egy malacot...   Közben a szegény ember elővette a pipáját, volt még egy kicsi dohánya, megtömte. Benyúl a tűzbe, hogy parazsat tegyen a pipájára, de olyan ügyetlenül talált benyúlni, hogy a lábast a kolbásszal feldöntötte.   - Az istenért, a kolbász! Mit csinál kend? Bár az orrára nőtt volna kendnek! - kiáltott ijedten a felesége, s ki akarta kapni a kolbászt a tűzből, de bizony az akkor már az ember orrán lógott le egészen a lába ujjáig.   - Látod, bolond, oda a második kívánság. Vegyük le!   Próbálja az asszony, de bizony a kolbász egészen odanőtt.   - Hát bizony ezt le kell vágni. Egy kicsit az orrából is lecsippentünk, nem olyan nagy baj az!   - De azt nem engedem!   - Bizony ha nem, élete végéig így fog sétálni a kolbásszal.   - Dehogy fogok, a világ minden kincséért sem! Tudod mit, asszony, van még hátra egy kívánság, kívánd, hogy a kolbász menjen vissza a lábosba.   - Hát a tinó meg a ló meg a malac akkor hol marad?   - Már hiába, feleség, én ilyen bajusszal nem járok. Kívánd hamar, hogy a kolbász menjen vissza a lábosba.   Mit volt mit tenni, a szegény asszonynak csak azt kellett kívánni, hogy a kolbász essék le az ura orráról. Megmosták, megsütötték, s jóízűen az utolsó falatig megették. Evés közben szépen megbékültek, s elhatározták, hogy többet nem pörölnek, hanem inkább dolgoznak szorgalmasan. Jobban is ment dolguk, idővel tinót is, lovat is, malacot is szereztek, mert szorgalmasak és takarékosak voltak.     szerk. Kovács ÁgnesIcinke-picinke - Móra Ferenc KönyvkiadóBudapest - 1972





A három kivánság - तीन वरदान -


प्राचीन समय की बात है दूर बहुत दूर , कही सात समुन्दर पार  ,एक गावँ में एक ग़रीब पति-पत्नी रहते थें। दोनों जवान थें और एक दूसरे से बहुत प्यार करते थें लेकिन ग़रीबी के कारण आपस में झगड़ते भी बहुत थें।  

एक शाम पत्नी ने भोजन पकाने के लिए चूल्हा जलाया।  वह सोच रही थी कि पति के घर आने से पहले वह कुछ भोजन पका ले।  आग पर रखा पानी अभी गरम भी नहीं हुआ था कि उसका पति घर आ गया। पति ने ख़ुशी से नाचते हुए अपनी पत्नी से कहा - " काश   तुम्हें पता होता कि क्या हो गया है ! हमारी  गरीबी खत्म हो गई है, हमें वो  सब कुछ मिलेगा जो हमारी आंखें और मुंह चाहेंगे । । "

" फालतू मज़ाक मत करो , तुम्हें हीरे -जवाहारात मिल गए हैं क्या ? " पत्नी ने पूछा। 

" मुझ पर विश्वास करो और मेरी बात ध्यान से सुनो। आज जब मैं जंगल से बाहर आ रहा था , जानती हो मैंने बीच रास्ते में क्या देखा ?  वहाँ मिट्टी वाली दलदल में एक सोने की बग्घी फँसी हुई थी , बग्घी को चार शानदार काले कुत्तें खींच रहे थें।बग्घी में एक बहुत सुन्दर औरत बैठी थी उसके जैसी मैंने आज तक दुनिया में नहीं देखी थी। ज़रूर  कोई परी रही होगी। उस औरत ने मुझ से कहा - ' तुम भले आदमी लगते हो ,इस दलदल से निकलने में हमारी मदद करो,यक़ीन मानो तुम्हे पछतावा नहीं होगा '।"मैंने मन में सोचा कि यह अच्छा होगा यदि वह  हमारी गरीबी में मदद करेगी  और मैंने कुत्तों को उसे कीचड़ से बाहर निकालने में मदद की।

उसने मुझ से पूछा कि क्या मैं शादी - शुदा हूँ।  मैंने उसे बतया कि ' हाँ '। उसने मुझ से फिर पूछा कि क्या हम अमीर हैं। मैंने उसे बताया कि हम चर्च के चूहों की तरह ग़रीब हैं। तब उसने कहा - " हम इसमें तुम्हारी मदद करेंगे। अपनी पत्नी से कहो कि वो तीन चीज़े मांगे और उसकी तीनों इच्छाएं पूर्ण होंगी। "  उसके बाद वह हवा की तरह उड़ गयी। अब तुम जल्दी से  कुछ माँगों। - तुम इस पर अपना कपड़ा डाल दो!   - हम देखेंगे। मेरी प्यारी बीवी , अब तुम कुछ मांगों !   इस पर महिला ने तुरंत कहा:-"  काश हमारे पास सॉसेज होता तो  वह इन गरम कोयलों पर जल्दी भुन जाती  । "  जैसे ही उसने यह कहा, चिमनी से एक पैर इतना बड़ा सॉसेज लेकर नीचे आया  उससे एक बगीचे की बाड़ तक बनाई जा सकती थी  । " देखा तुमने !, मैं सही था," गरीब आदमी ने कहा, लेकिन आओ कुछ बढ़िया चीज़े मांगते हैं । दो स्टीयर, दो घोड़े, एक सुअर... इतने में, बेचारे आदमी ने अपनी चिलम निकाली, और उसे  तम्बाकू के  एक  छोटे  टुकड़े से  भर दिया। वह अपने पाइप को कोयलों से जलाने  लिए आग के नज़दीक  गया , लेकिन इतनी अनाड़ीपन से पहुंचा कि उसका पैर सॉसेज से टकरा गया।

" देखा तुमने !, मैं सही था," गरीब आदमी ने कहा, लेकिन आओ कुछ बढ़िया चीज़े मांगते हैं । दो स्टीयर, दो घोड़े, एक सुअर... इतने में, बेचारे आदमी ने अपनी चिलम निकाली, और उसे  तम्बाकू के  एक  छोटे  टुकड़े से  भर दिया। वह अपने पाइप को कोयलों से जलाने  लिए आग के नज़दीक  गया , लेकिन इतनी अनाड़ीपन से पहुंचा कि उसका पैर सॉसेज से टकरा गया। यह देख कर पत्नी ज़ोर से चीख़ी -" यह क्या किया तुमने ,इससे अच्छा तो सॉसेज तुम्हारी नाक पर उग जाती और सॉसेज को आग से बहार निकालना चाहा लेकिन तब तक 
सॉसेज आदमी की नाक पर चिपक कर उसके पैरो की उँगलियों तक लटक रही थी। 

" देखा  तुमने मूर्ख औरत , तुम्हारा दूसरा वरदान भी बेकार गया , अब हटाओ इसे " - पति ज़ोर से चीख़ा। 

-बीवी ने कोशिश करी , लेकिन सॉसेज यक़ीनन नाक पर उग आयी थी ।   ठीक है, इसे काट देना चाहिए। हमने भी नाक से थोड़ी चुटकी ली, इतनी बड़ी बात नहीं है!   - लेकिन मैं इसकी अनुमति नहीं दूँगा!   - बेशक, अगर मंज़ूर नहीं तो जीवन भर इसी  सॉसेज के साथ घूमो ।   - मैं ऐसा नहीं कर सकता , दुनिया की सारी दौलत मिल जाने पर भी नहीं ! तुम्हें पता है , अभी तुम्हारे पास एक वरदान हैं , वरदान मानगो कि  सॉसेज वापिस उसी पैर मैं चली जाये। 

- तो फ़िर गाय ,घोड़े , कुत्तों का क्या होगा ?

- अब सब बेकार है।  मैं इतनी बड़ी मूँछ लगा कर नहीं घूम सकता , जल्दी से वरदान माँगों कि सॉसेज वापिस पैर मैं चली जाये । 


क्या होना था और क्या हो गया , बेचारी किसान की पत्नी इसके अलावा और क्या माँग सकती थी कि सॉसेज उसके पति की नाक से गिर जाये। 

उन्होंने सॉसेज को धोया ,पकाया और स्वाद लेकर आख़िर तक खाया। कुछ सालों में उनमे समझौता हो गया और फ़िर वे कभी नहीं लड़ें। 

खाना खाते समय, उनमें अच्छी तरह मेल-मिलाप हो गया और उन्होंने फैसला किया कि वे अब झगड़ेंगे  नहीं, बल्कि लगन से काम करेंगे। उन्होंने मेहनत से  काम किया, समय के साथ उन्होंने एक स्टीयर, एक घोड़ा और एक सुअर हासिल कर लिया, क्योंकि वे मेहनती और मितव्ययी थे।


अनुवादक - इन्दुकांत आंगिरस 

2 comments: